Az új év első hetében ezzel a két újévi népszokással kívánunk minden családunknak boldog új esztendőt!

Regölés

A 4. osztályosaink ma regölni jártak, osztályról osztályra és mindenféle jót kívántak az új esztendőre! A regölés a kereszténység előtti időkbe nyúló magyar népszokás, amely eredetileg a téli napfordulóhoz kapcsolódhatott, de a kereszténység hatására karácsony másodnapjához, Szent István vértanú ünnepéhez, s aztán magának Szent István királynak a napjához is kötődő néphagyománnyá alakult. A középkorban széles körben ismert szokás volt, a vízkereszt utáni első hétfőt regölő hétfőnek nevezték.
István napjától, december 26-tól újévig, vízkereszt napjáig jártak a regösök házról házra, köszöntve a házak gazdáit, bőséget kívánva nekik. A kereplőkkel, dudákkal, láncos botokkal zajongva köszöntőket is mondtak, kívánva egymásnak bőséget, boldogságot.
Ez a helyenként máig megtartott népszokás az egyik legértékesebb hagyományunk!

Vízkereszt  és háromkirály-járás

Január 6. Vízkereszt napja. A mai napot szentmisével kezdtük, melyen ezúttal a felső tagozatosak vehettek részt. A nap folyamán volt osztályszentelés és háromkirály-járásban is volt részünk a 7. osztályosok jóvoltából.
Vízkereszt vagy a háromkirályok napja (január 6.) a karácsonyi ünnepkör zárónapja, és egyben a farsang kezdete. Sok helyen ekkor szedik le a karácsonyfát. Ezen a napon a katolikus közösségekben vizet és házat szentelnek.
A háromkirály-járás a bibliai napkeleti bölcsek Jézusnál tett látogatását őrzi és mutatja be. 
Legfontosabb kelléke a kiugratható, rugós szerkezetű csillag. A betlehemi csillagot nagy gonddal készítették el. A szereplők fejükön díszes papírsüveget, vállukon királyi palástot jelképező lepedőt, oldalukon kardot viseltek. A játékhagyomány a 20. század elejére inkább köszöntő formában élt, a csillagéneket, ami a köszöntés része volt, bizonyára ti is ismeritek:
Háromkirályok napját,
Országunk egy istápját
Dicsérjük énekekkel,
Vígadozó versekkel!
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.

Lucabúza-ültetés, lucázás

"A farsangi napokban, legyünk mi is vígabban."(...)
-mondja a farsangi népdal.

Ebben az évben másként farsangoltunk, mint az eddigiekben. De igyekeztünk vígan lenni akkor is, ha szűkebb körben és visszafogottabban, csendesebben. A  szülői alapítvány bálja ebben az évben elmaradt. De a gyerekek számára nem telhet el farsangi időszak farsangi mulatság nélkül. Január utolsó napjaiban tehát farsangi forgataggá változott az iskola. Megteltek a folyosók a gyerekek által készített álarcokkal, szebbnél szebb farsangi dekorációkkal és rajzokkal és nagy volt a készülődés a farsangi mulatságra. Bár most nem volt farsangi felvonulás, jelmez és produkció bemutató egymásnak, azért víg farsangot ült mindenki a saját osztályközösségében. Sok vidám játék, mókás versenyek, eszem-iszom, volt az osztályokban.
Az elsősök az erdők világát elevenítették meg, a másodikosok János Vitéz mesés világában élték meg a napot, a harmadikosok a Grimm fivérek meséinek szereplői bőrébe bújtak, a negyedikesek hungarikumoknak öltöztek be, az ötödikesek a görög mitológia világát elevenítették meg, a hatodik osztályban a filmek, a hetedik osztályban az iskola, a nyolcadikban szabadon választott volt a téma. Volt sok meglepetés, tombola és rengeteg nevetés!

"Legyünk ajándékká és áldássá" -Böjte Csaba-

Hosszú, nehéz év van mögöttünk. A 2020 év másmilyen volt mint az eddigiek. Megtapasztalhattuk kicsinységünket, gyengeségeinket, de ugyanakkor a Jóisten megtartó szeretetét is. Igyekeztünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy minden körülményekből kihozzuk a legtöbbet. Az adventi időszakban hagyományos programjainkból sok elmaradt. De talán a lényeg, az elcsendesedés, az egymásra figyelés most jobban sikerült.  A karácsonyi ünnepségünk, a szokásos közös 4. adventi gyertyagyújtással a templomban és az osztályműsorok, most elmaradtak. Az osztályközösségekben viszont igazi családias karácsonyozás sikeredett, meghitt pillanatokkal és sok vidám játékkal egyaránt. A kis elsősök pedig osztályról osztályra járva bemutattak nekünk egy szép "bölcsöcskét". A legnagyobb ajándék, amit kaphattunk!

Évek óta hagyomány, hogy iskolánk tanulói kiegészülve a torbágyi plébánia közösségének gyerekeivel, pásztorjátékot adnak elő Szenteste délutánján a közösség nagy örömére. Ebben az évben ez is másként alakult. De a pásztorjáték nem maradt el. Ha most élőben nem is, de felvételről megcsodálhattuk a 2. osztályosaink szép pásztorjátékát. Ők ezzel ajándékoztak meg bennünket és egész Biatorbágy közösségét. Köszönjük!

 Kívánunk mindenkinek áldott, szép, kegyelmekben gazdag ünnepeket! Kívánjuk, hogy a családokban sikerüljön ajándékká és áldássá válni egymás számára!