Június 8-án reggel a szülőktől érzelmes búcsút véve bérelt buszunkkal Visegrád felé vettük az irányt. Utunk során megcsodálhattuk a Zsámbéki-medence és a Dunakanyar nyújtotta természeti szépségeket. Visegrádra érkezve szállásunkat a mogyoróhegyi Madas László Erdei Iskola két faházának 2-4 ágyas szobáiban foglalhattuk el. A gyerekek nagy izgalommal helyezkedtek el ideiglenes kis kuckóikban. A tízórai által újult erőre kapott kis csapatunk a kék háromszög turistajelzést követve a Nagy-Villám csúcsán található Zsitvay-kilátóhoz indult. Túránk során a környező erdők növény-és állatvilágával ismerkedhettünk meg. A kilátóból nem mindennapi panoráma tárult elénk a kanyargó Dunával, a hegyvonulatokkal és a történelem épített emlékeivel.

Bázisunkhoz visszaérve egy gyógynövény-ismertető interaktív foglakozáson vettünk részt Moór Györgyi vezetésével. Megismerkedhettünk a kamilla, a citromfű, a csalán, a borsmenta, a lándzsás útifű áldásos hatásával. Simogathattunk csalánt, s kóstolhattunk mogyoróhegyi gyógyteát, saját bőrünkön tapasztalhattuk meg a lándzsás útifű levelének sebgyógyító hatását.

Vacsora után a játék és az önfeledt nyargalászás ideje következett. A fiúk barátságos focimérkőzések során próbáltak ismerkedni a többi táborlakóval, míg a lányok felfedező sétára indultak.

Az éjszaka sem telt unalmasan. Amint kellően besötétedett, egy zseblámpás túrára indultunk, ahol a gyerekek felnőttek által is megirigylendő nyugalommal és csendben hallgatták az éjszakai erdő neszeit.

Bár mindenki nagyon fáradtan tért nyugovóra, még sokáig forgolódtunk új fekhelyünkön, mire elaludtunk.

Másnap reggelt egy kis frissítő mozgással kezdtük a harmatos réten. Reggeli után hátizsákjainkat megpakolva nekivágtunk az erdőnek. Kisebb séta után egy kalandparkhoz érkeztünk tanulóink legnagyobb örömére. Itt már vártak minket segítőink, akik megfelelő védőfelszerelést adtak a gyerekekre, s két csapatba nekivághattak a majd' másfél órás kalandnak. Nagyon sok, sokszor teljesíthetetlennek tűnő akadálypályán kellett átküzdeniük magukat. Voltak rutinosabbak, s kicsit félénkebbek, de mindenki hatalmas mosollyal ért a pálya végére. A segítőinknek köszönhetően pedig többen újra végigjárhattak egy-egy szakaszt.

A friss levegőn megebédelve egy hosszabb és nehezebb túra várt ránk. Cél: a Fellegvár. Kiinduló helyünkről felnézve lehetetlen küldetésnek tűnt a vár „meghódítása”. Jóleső izomlázzal a lábainkban mégis szerencsésen megérkeztünk. A történelmi olvasmányainkból megismert királyok (IV. Béla, Mátyás király, Károly Róbert) idejébe csöppenhettünk. A panoptikumban láthattunk részletet egy-egy királyi lakomából, vadászatból, s udvari ünnepségből. Megismerhettük a kor fegyvereit, használati eszközeit, hangszereit. A bátrabbak pedig kipróbálhatták az udvaron felállított kalodát.

A vár bevétele után utunk újra a Mogyoróhegyre vitt, szállásunkhoz, ahol vacsoráig mindenki kipihenhette az aznapi túra fáradalmait.

Vacsora után a lányok fizura-szépségversenyt szerveztek. Mivel a fiúk ezen nem szerettek volna részt venni (érthető okokból), ezért ők inkább „a bőrt rúgták”. Az eredményhirdetés után csapatépítő játékokat szerveztünk egy hatalmas ejtőernyő segítségével.

Ez az éjszaka már nyugodtabban és pihentetőbben telt mindenki számára, melyhez a szemerkélő eső kopogása adott altató zenét.

Kissé borongós idő fogadott minket másnap. De ez sem vette el jókedvünket. Reggeli után összepakoltunk, s miután mindenki kitakarította saját szobáját, csomagjainkat átszállítottuk a Tökházba. Míg arra vártunk, hogy az eső elálljon, egy kis kvízjátékot rögtönöztünk az elmúlt napok eseményeinek, adatainak felelevenítésére. Ezután egy közeli kis ligetbe átvonulva „hadrendbe állítottunk” két csapatot a régóta várt számháborúhoz. A „katonák” halált megvető bátorsággal küzdöttek számaik megóvásáért. Többen csapattársaikkal ügyesen összedolgozva mentették egymás „irháját”. Végül, az idő sürgetése miatt a számháború döntetlen eredménnyel zárult.

A finom és bőséges ebéd után Visegrád felfedezésére indultunk. Utunk során láthattuk a Salamon tornyot, s annak az erődnek a romjait, melyben valójában raboskodott egykor Salamon herceg.

A Mátyás király Történelmi Játszóparkban megelevenedtek a magyar népmesékből ismert lények (pl. háromfejű sárkány, táltos paripa). De futkározhattak a gyerekek labirintusban, elfoglalhatták a kalózok hajóját, s kipróbálhattak egy királyi trónust is.

Az önfeledt játék után a révhez siettünk, ahol felszállhattunk a hullámzó Dunán Visegrád és Nagymaros között közlekedő kompra. Bár az eső közben eleredt, de még így is csodálatos látvány volt a Duna két partja a folyó közepéről nézve.

A komp kikötése után még fagyiztunk egy nagyot, de aztán sietnünk kellett, mert közben megérkezett a buszunk. Csomagjainkat bepakolva búcsút intettünk háromnapos táborhelyünknek, s elindultunk haza, ahol a szülők már izgatottan várták a gyereksereget.

Az utólagos közvélemény-kutatás alapján senki sem bánta meg, hogy eljött az ottalvós kirándulásra, s a többség úgy gondolta, hogy jövőre ez akár még ötnaposra is bővülhet.