Szabó Ágnes, a 2. osztály közösségvezetője:

Szeptember 22-én Martonvásárra kirándult a 2. osztály. Elsőként az Óvodamúzeumot néztük meg, ahol nemcsak Brunszvik Teréz grófnőről, az első magyarországi óvodák megalapítójáról hallhattunk, hanem megismerkedhettünk a régmúlt, és a közelebbi múlt óvodáinak életével, tárgyaival, könyveivel, játékaival, szemléltetőeszközeivel. A nyúlláb táblatörlőnek, nádi hegedűnek, a kivilágított babaháznak, a játékszekérnek és a drót mozinak különösen nagy sikere volt! A múzeumóra végén néhány játék kipróbálására mindenki lehetőséget kapott. A foglalkozás végét pedig egy kincskeresős játék zárta, ami nagy örömet szerzett mindnyájunknak!

Ezután a kastélyparkban megebédeltünk, majd bementünk a Brunszvik-kastélyba, ahol pár száz évvel ezelőtt Beethoven, Liszt Ferenc is ott járt. Róluk és a Brunszvik családról hallhattunk érdekességeket, valamint megcsodálhattuk az ott kiállított különféle hangszereket, köztük a család zongoráját is.

A visszaindulásig még volt annyi időnk, hogy gyűjtsünk különféle terméseket, hiszen az angolkertben különféle fafajták élnek, mint cédrusok, platánok, mocsári ciprus, gesztenyék. A szigetre is bementünk, ahol nyáron, Beethoven emlékére hangversenyeket tartanak és ahol állítólag a zeneszerző is nagyon szeretett üldögélni kedvelt fája alatt. Mi is kipróbáltuk a színpadot!

 A kirándulás játékkal, focival és sétával ért véget. Tartalmas, szép napot tölthettünk együtt!

 

Dr. Lehelné Szentjóby Ildikó, a 3. osztály közösségvezetője:

Az őszi kirándulás keretében az Alcsúti Arborétumban jártunk. Megcsodáltuk József nádor fagyűjteményét, megnéztük a kastély maradványait, a szökőkutat, a természeti és az épített környezetet. Nagy élmény volt a parkban sétálni, lovagolni egy kidőlt fatörzsön, kipróbálni a medveházat, megismerkedni különleges növényekkel. Végül csapatokban, önállóan barangolhattunk, gyűjthettünk kéregmintát, faleveleket, terméseket. A feladatokat a Természet csapatnak sikerült a legjobban megoldani.

 

Néhány 4. osztályos tanuló élménybeszámolója az őszi kirándulásról:

 

„Budapestre mentünk osztálykirándulni vonattal. Vonatozás után metróra szálltunk, s elmentünk a Kossuth Lajos térig, az Országházhoz. Be is mentünk a Parlamentbe. Ott megnézhettük a koronázási ékszereket. A gyönyörű, hatalmas, gazdagon díszített Parlamentünk után átgyalogoltunk a Margit hídon Budára. A hídról lenézve fura érzés fogott el, és amikor villamos ment át a hídon, akkor úgy éreztem, mintha mozogna a híd.

Egészen a Millenárisig gyalogoltunk. Ott megebédeltünk egy játszótéren. Utána bementünk a Láthatatlan Kiállításra, ahol mindenki leírhatta a nevét Braille írógéppel. Majd végigmentünk egy kiállításon, ahol nem láttunk semmit. Végig tapogatóztunk a sötétben. Egy kicsit félelmetes volt, de érdekes.

A Millenáristól újra gyalogoltunk a Vérmezőn át a Déli pályaudvarhoz. Ott vonatra ültünk és hazamentünk Biatorbágyra.

Ez egy fárasztó, de igazán jó nap volt.” (Németh Hunor)

 

„Az őszi osztálykiránduláson a Láthatatlan Kiállítást is megnézhettük. A kiállításon átélhettük a vakok mindennapjait.

Az osztályt három részre osztották, és mindegyik csapat kapott egy vak vezetőt. A mi vezetőnket Janinak hívták. Először teljes sötétségben egy házon mentünk keresztül. Amikor kijöttünk a házból, egy forgalmas úttesten mentünk keresztül, ahol egy zöldségeshez jutottunk. Ott tapintással kellett felismerni a zöldségeket és a gyümölcsöket. Egy vadászházban kétféle bőrt lehetett megtapintani. Nem jöttünk rá, hogy milyen állaté, de Jani elárulta, hogy borz és birka bőr volt.

Még nagyon sok érdekességet megtudhattunk. Örültem, hogy eljuthattam ide.” (Bodor Bernadett)

 

„Reggel hűvös, őszi napra ébredtem. Vidáman keltem ki az ágyamból, mert örültem, hogy osztálykirándulásra megyünk. Az úticélunk Budapest volt.

Nyolc órakor a biatorbágyi vasútállomáson találkoztunk. Örültem, hogy a vonaton anya is velünk utazott egy darabig, mivel tanítani ment. Legelőször a Parlamentet csodálhattuk meg. A bejáratnál egy fülhallgatót helyeztek a fülünkbe, aminek a segítségével jobban hallhattuk az idegenvezető szavait. A kupolateremben a koronázási ékszereket nézhettük meg, éppen akkor, amikor őrségváltás volt. A Margit hídon átsétálva egy nagyon izgalmas játszótérre érkeztünk. Nagy élmény volt, hogy meglátogathattuk a Láthatatlan Kiállítást is. Itt vaksötét termeken és különböző akadályokon kellett végighaladnunk.

Bár nagyon rohantunk a vonathoz, mégis nagyon szép, élménydús napunk volt. De jó lenne, ha mindennap csak kirándulgatnánk tanulás helyett!” (Farsang Bernát)

 

„Kirándulni mentünk az osztállyal a fővárosba.

A Parlamenthez érve a látogatóközpontba vezettek minket. Itt elmondták, hogy az Országház építéséhez 40 kg aranyat használtak fel. Ezután átsétáltunk a kupolaterembe, ahol szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak. Ugyanitt megtekinthettük a koronázási jelvényeket.

A kirándulás következő helyszíne a Láthatatlan Kiállítás volt. Itt először megtanultuk a vakírást. Ezután bementünk a kiállításra, melynek érdekessége, hogy végig koromsötétben voltunk. Csak a hallásunkra és a tapintásunkra támaszkodhattunk.

Különös és egy kicsit ijesztő volt megtapasztalni a vakok világát.” (Zsáki Ákos)