Különleges kis csapatot búcsúztattunk ebben az évben. Meghatározó évfolyama voltak ennek az iskolának, hiszen ők voltak, az első kis közösség: az iskolaalapítók. Megkülönböztetett figyelemben volt részük mindig, hiszen olyanok voltak ők számunkra, mint az első gyerek a családban. 

Az iskola igazgatónője így búcsúztatta őket:

"...sokszor kimondva és kimondatlanul is tőletek vártuk a legtöbbet, nektek kellett példát mutatni, jól szerepelni, viselkedni, az első időkben úgy éreztük kizárólag rajtatok múlik az iskola megítélése. Sokszor kellett lemondanotok, vagy éppen többet vállalnotok. De nagyon szépen helyt álltatok. Büszkék lehettünk rátok a sok szép színvonalas előadásért az iskolai és városi rendezvényeken, (az első időkben valójában, mindent ti adtatok elő, a legtöbbet szereplő osztály) a sok szép tanulmányi és versenyeredményért, a sok művészeti (tánc, ének, rajz) versenyeredményért, melyekkel sok esetben országos sikereket értetek el és ezzel bevezettétek a Czuczor Iskolát a köztudatba, nem csak a városi szinten, hanem sokkal szélesebb körben. Büszkék lehettünk rátok, azért a sok dicséretért, amikor mint közösségről, szóltak elismerően rólatok. Sok örömet okoztatok nekünk, tanáraitoknak és szüleiteknek. Ha csak a kompetencia mérés eredményeire gondolunk vagy a legújabb a középiskolai felvételi eredményekre. Mind, mind, sok öröm és büszkeség.

Hálaadó szentmisén vagyunk hálát adtok az elmúlt 8 évért, minden öröméért, nehézségéért. Mi is hálásak vagyunk értetek, hogy ilyen remek kis csapat volt az első meghatározó évfolyam iskolánkban, akiket sosem feledünk el. Köszönet nektek.

Természetesen a köszönet nem csak nektek szól, hanem tanítóitoknak Ildikó néninek, és Kinga néninek, osztályfőnökötöknek, Emese néninek és helyettesének Marika néninek, tanáraitoknak, akik mind remek pedagógusok és csodálatos emberek, akik nagyon sok odafigyeléssel és szeretettel és kiváló szakmai hozzáértéssel tanítottak, neveltek benneteket.

Természetesen a szüleiteknek is jár a hála és köszönet, akik voltak olyan bátrak, vagy mondjuk azt volt erős hitük és bizalmuk, hogy beírattak ebbe az iskolába ezelőtt 8 évvel, ami tulajdonképpen még nem is létezett. Köszönjük nekik, hogy hittek bennünk alapítókban, hittek és bíztak a pedagógusokban és mindvégig számíthattunk rájuk, segítségükre, támogatásukra.

Kissé másként zártuk most a 8. évet. Rendhagyó kezdet után rendhagyó befejezése lett az általános iskolás éveiteknek. Sajnos nem tudtatok elbúcsúzni az iskolától, iskolatársaitoktól, még ez a hálaadó szentmise is veszélybe került, de végül a Jóisten mégis úgy alakította, hogy most itt vagyunk, egészségben és elbúcsúzhatunk egymástól. A kisebbek is megtalálták a módját, hogy jelképes ajándékaikkal búcsúztassanak. (a tarisznyák tartalma az ők ajándékaik). Fogadjátok szeretettel.

Most mindannyian elmenetek továbbtanulni a különféle középiskolákba, de ne felejtsétek, hogy ez az iskola mindig nyitva áll számotokra, visszavárunk, mesélni vagy megosztani sikereket, örömöket, de nehézségeket is.

Kívánjuk, hogy megtaláljátok az új iskoláitokban a számításaitokat, hogy jó közösségre leljetek. De mindez rajtatok is múlik. Őrizzétek meg azt a nyitottságot, kíváncsiságot, gyermeki tisztaságot, kreativitást, igényességet, kritikus gondolkodásmódotokat, az önfejlesztés irányi igényeteket. Vállaljátok továbbra is bátran véleményeteket és ami a legfontosabb hiteteket, bárhol is lesztek. Legyen mindig mosollyal és szeretettel teli a szívetek. Legyetek kovászai egyenként mind a következő közösségeiteknek. Vigyétek magatokkal ezt a belétek kódolt teremtő erőt, hiszen a szüleitek, tanáraitok és ti magatok egy iskolaalapító közösség vagytok. Ez csak keveseknek adatik meg. Ez egy hatalmas erő és olyan erős minta, mely reméljük egész életetekben elkísér és ti is ilyen alkotó, teremtő dolgokat műveltek majd az életben, így később is büszkék lehetünk majd rátok.

Egyszer Böjte Csaba ferences szerzetes mondta: „életünk olyan, mint egy marék aranypor- rendkívüli érték, de rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. Ha bátran és jól használjuk, akkor kamatozni fog, de ha csak a kezünkben tartogatjuk, akkor kipereg az ujjaink közül.” Azt kívánom ne tartogassátok, hanem bátran és jól kezdjétek el használni az aranyport.

És mit adhatnánk nektek még útravalóként. Azokat a szavakat, mellyel ennek a közösségnek a tagjai lettetek és mellyel mindenki mást a közösség tagjaivá fogadtatok. Sose feledjétek Pál apostol szavait.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha el nem múlik.”

Kedves Fiúk és Lányok ezekkel a gondolatokkal bocsátalak el titeket és kívánok nektek nagyon sok sikert!

Isten áldjon benneteket!"