A húsvét előtti időszakban kézműves és rajz órákon is a húsvét keresztény tartalmával és a húsvéthoz kapcsolódó magyar népszokásokkal foglalkoztunk. Minden osztályban előkerültek a hagyományos hímes tojásminták, melyeket piros kartonpapírra festettek, majd nagyszombaton a tojásokra írókáztak a gyerekek. A másodikosokkal kiszebabát készítettünk, a negyedikesek kosarat fontak. Ötödikeseink feltámadási kertet állítottak össze nagy gondossággal. A harmadikosok a keresztút állomásait rajzolták le, mely segítette a keresztútjárás mélyebb megélését.
Fedezzük fel Biatorbágyot! témanapok
Az alábbiakban a gyerekek beszámolói olvashatók a témanapokról:
„Nagy örömünkre két nap nem tanultunk, hanem felfedeztük Biatorbágyot.
Hétfőn felsétáltunk a Városházáig, de közben megálltunk egy-két helyen. Benéztünk a városi gondnokságra, ahol kipróbálhattuk a fűnyíró gépeket.
A Városházán megnéztük a irattárat, valamint a házasságkötő termet. Bekukkanthattunk a polgármester irodájába is. Majd átmentünk a Fő térre, ahonnan helyi busszal robogtunk vissza a sulihoz.
Pénteken … a Madárszirttől a Százlépcsőn át lementünk a völgybe, ahol régészkedtünk, és bunkit is építettünk. Szerintem a miénk lett a legjobb. Hétvégén megmutattam a családomnak, és le is fotóztuk. „
(Németh Hunor)
„Az iskolával részt vettünk a Fedezzük fel Biatorbágyot! programban.
Először is készítettünk egy táskát, és ezen a két napon ebbe raktuk a cuccainkat.
Az első nap eljött hozzánk Eszter és Judit néni, akik bemutatták Biatorbágy épületeit. Egy hatalmas térképre mindenki kitűzte azt a zászlót, amit pár napja készítettünk, oda ahol lakunk.
Elmentünk a Városházára. Ott beülhettünk a tanácsterembe, és szavazhattunk arról, hogy legyen-e iskola vagy se. Sajnos, a szavazás döntetlen lett.”
(Schnetzer Mariann)
„Hétfőn reggel gyülekeztünk az osztályban. Gyorsan megreggeliztünk, és már indultunk is állomásról-állomásra.
Az első állomás az iskolai emléktábla volt. A második a Hantai Simon emlékmű. Felmásztunk rá, majd indultunk tovább a plébánia elé, ahol egy kis fekete kőtábla áll. A következő volt ráírva: „ Erre haladt az első kocsiút, a későbbi Mészárosok útja”. A következő állomás a körforgalom belső része volt. Óvatosan surrantunk be, és néztünk körül.”
(Lengyel Petra)
„A körforgalom közepén álló szoborról is sokat megtudtunk. 1924-ben hatalmas forgószél repítette le a tetejét.
Egyre messzebb jutottunk az iskolától. Kiderült, hogy a mostani éjjel-nappali üzlet régen mozi volt, és szombaton, meg vasárnap lehetett mozizni. Kettőkor a kisebbeknek, négykor a nagyobbaknak. „
(Horváth Lili)
„ Először az iskola melletti emlékeket néztük meg, … aztán az Egészségház alatti Közterület Fenntartó Intézmény egy részét, ahol traktorokat próbálhattunk ki. Ezután az irattárba tekinthettünk be, majd a tanácsteremben szavazhattunk. Utána a polgármester irodájába nyerhettünk bepillantást. … A Fő téren izgalmas játék várt ránk. A mi csapatunknak ki kellett szagolnia a tér illatait.”
(Hancz Bernát)
„ A pénteki nap egészen különleges volt. Először a biai református templomromot néztük meg. … Később értékes köveket kerestünk, amelyeket haza lehetett vinni. Az én kövemnek az volt az érdekessége, hogy több kagyló darabjának a lenyomatát is őrzi.
Ezután hatos csoportokat alkotva fából bunkereket építettünk. Így a Madárszirt négy kis bunkerrel lett gazdagabb.
Fáradtan, de sok-sok élménnyel tértünk vissza az iskolához.”
(Zsáki Ákos)
„2017. V. 12-én a Nyakaskőhöz kirándultunk.
Egészen az iskolától a református temetőig mentünk. Megnéztük az ottani templom romját. Körbeálltuk a teába, templomkerületét, hogy megnézzük, valójában mekkora is volt. Azután a temető melletti ösvényen mentünk le, ami egyenesen belevezetett a Barackvirág utcába. Onnan felsétáltunk a Czöndör-kúthoz, s ott egy kicsit megpihentünk. Fölmentünk a Zajgón a Madárszirtre, aztán a Nyakaskő lábáig gyalogoltunk. Ott megebédeltünk. Ebéd után fosszíliákat gyűjtöttünk.”
(Simon Borbála)
