A Magyar Műhely ÁMK Czuczor Gergely Tagiskola 4. osztályosainak 1956 -os ünnepi megemlékező műsora megtalálható az Önkormányzati tv-n az alábbi hivatkozáson:

http://jegyzokonyvek.hu/biatorbagy/2016_oktober_21

Köszönet a felkészítő tanároknak: Tar Zsuzsannának és Bodnárné Sárvári Kingának!

Szombati munkanap…jaj, de nem szeretjük ! - sóhajtunk fel, amikor a megérdemelt pihenés helyett ismét korán kelünk és elindulunk a jól megszokott munkahelyre, vagy az iskolába.

Ezen az októberi szombaton is elindultunk, mint minden hétköznap, de ezúttal nem az iskola irányába, hiszen ezen a napon a tanulás helyszínéül a Közösségi Ház , a torbágyi templom és a patakpart szolgáltak. Itt zajlottak a Czuczor iskola szüreti eseményei.

A napot az elsősök nyitották meg népi játékaikkal. Alig több mint egy hónapja köszöntöttük őket a közösségünkben, mégis összeszokott csapatként olyan ügyesen és lelkesen játszottak, táncoltak, hogy mindannyian kedvet kaptunk a szüreti mókázáshoz. És, ha már kedvünk teljében voltunk, el is indultunk felkeresni a különböző helyszíneket, ahol meglepetések és feladatok vártak.

Az állomásokon tanítók, szülők és kedves ismerősök gazdasszonyokként és gazdákként fogadták a tanítónénikkel érkező osztályokat. A gyerekek megismerkedhettek a szőlőpréselés rejtelmeivel, majd az elkészült mustot szakértő segítséggel fokolták és kóstolták a Közösségi Ház udvarán és pincéjében. A házba is betértek, becsalták őket a konyhából érkező finom illatok. Megízlelhették a frissen főtt puliszkát, amit az anyukák egész délelőtt nagy fazekakban kevergettek, hogy mindenki jóllakhasson.

Nem csak evés-ivásból áll nap! Irány a patakpartra, induljon a munka! Nagy zsák kukorica várta, hogy a csuhétól megfosszák és lemorzsolják, hogy aztán vetőmagként, vagy élelemként szolgálhasson. A csuhét kézművesórákon használják majd a gyerekek, a torzsákból pedig szebbnél-szebb építmények készültek.

Verőfényes októberi nap lévén aranyszínben ragyogtak a frissen lehullott levelek a patakparton. Ki az, aki ilyenkor ellen tudna állni egy kis avarba ugrálásnak?

A móka és kacagás után alkalmát kerítettük a lecsendesedésnek, a lelki töltekezésnek. Ági néni vezetésével a torbágyi templomban Krisztusra az „igazi szőlőtőre” figyeltünk, Isten házában töltöttünk pár percet.

A templomdombon folytatódott a vidámság, élő képekkel idéztük fel az őszi munkálatokat. Igazán tréfás és kifejező megoldások születtek az állatok behajtásától a dióverésig. Mint ismerjük a népdalból, de saját magunk is megtapasztaltuk „…két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere…”.

Ezúttal tudtuk, hogy hol keressük a kenyeret és, ha nem is veres, de lilahagymát. A Közösségi Házban újra vendégül láttak bennünket az édesanyák, és a zsíros kenyéren kívül asztalra kerültek a finomabbnál finomabb sütemények, aszalt gyümölcsök.

És, hogy igazán kipihenjük a fáradtságos napot táncra perdültünk és egy pörgős-forgós táncházban mulattunk még egy keveset, amíg a lábunk bírta és a zenészek húzták.

Azt írtam, hogy tanulni jöttünk ide. Tanultunk itt bármit is? Rengeteget! A sok-sok ismereten túl, amit megértettünk, megtapasztaltuk az egymásra figyelés, a közösséghez tartozás örömét. Rácsodálkoztunk újra közös értékeinkre.

Tanárok és tanítványok egyaránt megélhettük, hogy a Czuczoros közösség nincs az iskola falai közé zárva, azon túl is él. Nagyon sokan áldozták a szülők és támogatók közül az idejüket arra, hogy ez a nap örömtelivé és tartalmassá váljon mindenki számára. Köszönjük nekik!

 Ilyen volt nálunk október 15. szombat….. „munkanap”.

Kőrösi Katalin